Adott egy huszonéves dán hippi, aki a tudat határait feszegeti minden módszerrel. Drogokról van szó elsősorban, olyan élmények megtapasztalásról, amelyekről úgy hisszük, csak tudatmódosítók segítségével érhetők el. De a teljes élethez pénz is kell, ugye, a távol-keleti kincsek nyugatra csempészése pedig könnyű pénzt ígér. Az első európai magas szintű láma fiatalon drogos volt és csempész. Nem titkolja. Mindez kellett ahhoz, hogy olyan ismereteket szerezzen, olyan dolgokat tapasztaljon meg, amely később hozzásegítette ahhoz, hogy a nyugati világ is megismerje a buddhizmust.
Ole Láma Nydahl Első lépés a Gyémánt úton című könyve nem hittérítés, nem ezoterika és még csak nem is a buddhista meditációk részletes magyarázata vagy a (megfoghatatlan) megvilágosodás útjának megírása. Ez egy koppenhágai fiatalember, Ole Nydahl (később és most is magas szintű láma) önéletrajzának a buddhizmussal való megismerkedésének fejezete, amely valahogy úgy kezdődik: Ole és újdonsült felesége Hannah nászútra megy. Nepálba. Kisebb-nagyobb megszakításokkal több évet töltenek el az országban, de időznek Indiában, Bhutánban és Tibetben is. Útjuk során több magas szintű lámával is találkoznak, tanulnak tőlük, áldásokat kapnak, felfedezik a buddhizmust. Karmapa tanítványai lesznek...
Írta: Egeek 13:27-kor
Kategória: Kritika, Olvasónapló
Címkék: könyv, kult, kultúra
Életének nyolc és fél évéről számol be meglehetős szakértelemmel a most 24 éves hölgy, aki Wolfgang Priklopil pinceodújában serdült fel. Az, hogy elrablását túlélte és kiszabadult, több mint csoda.
Az énregényben egy minden apróságot megfigyelő, rémült tinédzser áll szemben a kiszámíthatatlan pszichopatával, Hitler Mein Kampfjának rajongójával. Aki arra készül, hogy kitörli a gyerek emlékezetéből a szüleit, a családját. Ennek érdekében veri, megalázza a gyereket, évek múltával keményen dolgoztatja, s magával viszi az ágyába is. Mindvégig tudatosítja, ha egyetlen lépést tesz a szabadulás irányába, nyomban megöli. Nincs már családod, mondja a súlyosan beteg ember. "Én vagyok az apád, az anyád, a nagyid és a nővéreid. Most minden én vagyok számodra. Nincs többé múltad. Hozzám tartozol. Én teremtettelek."
Írta: bialkol 11:28-kor
Kategória: Kritika, Szemle
Címkék: könyv, kult, kultúra, Natascha Kampusch, szemle
„Az út” hiteles képet fest a félelemről, melynek lapja között a remény patakja csörgedezik. Vízében ősi ösztönök keltik életre mindazokat az érzéseket, amikkel egy egyszerű ember szokványos életében sohasem találkozhat, és olvasás közben mindvégig azzal nyugtatgatjuk önmagunkat, hogy ilyen világot bizonyosan nem teremtünk az utókornak.
Pedig a mű nagyon is elképzelhető, legalább is Cormac McCarthy szemével nézve válik „Az út” félelmetesen valóságos környezetté. Miközben lapozgatunk a hófehér oldalak között, szinte megérintjük egy elszenesedett világ halványan lüktető ütőerét. Az égből lehulló különös pernye, és a magánytól megszürkült házak leírása mind-mind egy világvége állapot fontos kellékeivé válnak, és ha még nem lenne elég a depresszív hangulatkeltésből, az író egy falatnyi kannibalizmussal gazdagítja a történetet, hogy az előttünk kibontakozott katasztrófa még teljesebb részletében pompázhasson.Sok érdekes dologgal találkozhatunk e könyvvel kapcsolatban, de mindközül kétségkívül a legkülönösebb az, hogy ez a nyomasztó hangulat pár oldalnyi olvasás után szinte azonnal feledésbe merül – szabályosan átsiklunk az emberi méltóság határvonalán, és a történések legbelső tartalmára fókuszálunk. Elkezdjük elfogadni mindazt a szörnyűséget, amikkel a cselekmények kibontakozása közben találkozunk, és a tragédia belsejében meglapuló emberi kapcsolatok kerülnek előtérbe.
Elolvasom »
Írta: bialkol 10:39-kor
Kategória: Kritika
Címkék: ajánló, Cormac McCarthy, vendégposzt
Susie Sailfish egy átlagos 14 éves amerikai tinilány. Mindene megvan, szerető család, iskolai barátok, kibontakozóban lévő szerelem. Egy fagyos decemberi napon mindezt hirtelen elveszik tőle. A szomszéd házban lakó férfi megerőszakolja és meggyilkolja. A kislány két világ közé kerül, a föld és a mennyország határára. Innen, sajátságosan kialakított mennyországából továbbra is figyelemmel kíséri családját, akik nem nyugszanak bele a történtekbe. Gyilkosa, Mr Harvey eltünteti a bizonyítékokat, a nyomozás eredménytelen, ám az életnek mennie kell tovább...
Írta: btinka 20:20-kor
Kategória: Kritika, Olvasónapló
Címkék: film, könyv, kritika, kult
A
Írta: btinka 22:16-kor
Kategória: Kritika, Olvasónapló
Címkék: kritika, kult
Salinger Ricsit lendületes, humoros írónak ismerem. Szövegei olvasmányosak, megnevettetnek, valami pluszt is adnak, az érzés azonban az Omynonál is ugyanaz: a szerzőnek, könyve felénél mintha terhessé válna az írás.
Elolvasom »
Írta: bialkol 0:54-kor
Kategória: Kritika
Címkék: kritika, omyno, Salinger