Olvasni jó, ez tény. Mégis úgy tűnik, hogy a társadalom egy része hanyagolja ezt a tevékenységet - írja a femcafe.hu. Az oldal szerint ez annak köszönhető, hogy a munkából hazatérve a televízió nézése majd az alvás nyújtja a hőn áhított nyugalmat sokaknak. "Ilyen helyzetekben agyunk folyamatosan le van terhelve a képektől, melyeket látunk és a rossz álmok is meg szoktak találni zaklatottabb lelkiállapotunkban. Az olvasás esetében ezek a dolgok elkerülhetőek" - áll a femcafe cikkében.
Az írásban szót ejtenek arról, hogy a könyvet érdemes eredeti formájában olvasni, "hiszen a könyv mobilizálható és így be tudunk kuporodni a lakás legkényelmesebb sarkába. A könyv formája, illata és a lapozgatás azt az érzést idézi elő az emberben, hogy abban a pillanatban csak ő létezik. És még egy fontos érv az olvasás mellett: fejlesztően hat az emberre, hiszen a fantázia használata javítja szellemi képességünket."
Írta: bialkol 17:01-kor
Kategória: Szemle
Címkék: hír, könyv, könyvek, kult, kultúra, mozaik, szemle
Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényéről és egy német nyelvű Ady-kötetről közölt kritikát szombati számában a Neue Zürcher Zeitung című svájci napilap.Nádas mesterműve "helyére illeszti a totalitárius XX. század zárókövét, és úttörő lépést tesz az irodalmi XXI. század felé" - írta Andreas Breitenstein, a könyv februárban megjelent német fordítását értékelve.Nádas, hogy leásson a dolgok alapjáig, a rendezett összevisszaság elvének veti magát alá, és távol tartja magától a kézenfekvő jelentést hordozó polgári elbeszélés szabályait - fogalmazott a kritikus a tekintélyes liberális-konzervatív svájci lap hasábjain megjelent terjedelmes elemzésben.A tér és az idő logikája, az időrendiség és dramaturgia szabályai jóval dinamikusabban oldódnak fel a regényben, mint azt a cím sejteni engedi - írta. És mégis - tette hozzá - , a pulzáló forgatagban létezik "egy szilárd elbeszélő hang", amelyet "klasszikus-hűvös elegancia, finom idegzetű feszültség, nagy precizitás, a monológok és a dialógusok valódisága és filozófiai mélységek" jellemeznek.A cikkíró megállapítja: Nádas a hipnotikus elbeszélés mesterének bizonyul. A regény labirintusa "szörnyű és szép", olvasása "vég nélküli mámort" jelent.A Párhuzamos történetekkel az író egy korszak röntgenképét rajzolja meg. Ezt úgy teszi, hogy a tényeknél fontosabb számára az emberi, emberek közötti energiák komplex összhatása. A regény "nem tettekről és hősökről, hanem lelkekről és testekről szól" - írta.A Párhuzamos történetek fejlődésregény is, összességében azonban kísérleti felépítmény - fogalmazott az NZZ szemleírója. Robert Musil osztrák író (1880-1942) A tulajdonságok nélküli ember című, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáról szóló befejezetlen regényéhez hasonlította Nádas Péter könyvét. "Mindkettőben az egyéniség és a társadalom konfliktusáról, a polgári életformáról és a dekadenciáról, misztikumról és modernségről van szó" - fogalmazott. Breitenstein dicsérte Christina Viragh "mesteri fordítását" is.A Magyarországon 1995-ben kiadott Párhuzamos történeteket német nyelven a Rowohlt kiadó jelentette meg.
Elolvasom »
Írta: Egeek 14:29-kor
Kategória: Hír, Szemle
Címkék: könyv, könyvek, kult, kultúra, Nádas Péter
Érdekes sorozatba fogott bele az Origo Kötve fűzve blogja. Az oldal azt mutatja be, hogy miként töltötték a nyarat a világirodalom legnagyobbjai. Nos, még véletlenül sem egy elsötétített szobában, az írógép fölé görnyedve. A kikapcsolódásnak ugyanazt a formáját választották, mint amit mi is szoktunk: strandra mentek.
Szokatlan így látni Az ötös számú vágóhíd szerzőjét. Kurt Vonnegut éppen nem dohányzik, ráadásul testmozgást végez. Az író az East Hampton-i tengerparton szalad Pumpkin nevű tibeti fajtájú kiskutyája után 1976. július 19-én. A képet felesége, Jill Krementz készítette.
Írta: bialkol 15:20-kor
Kategória: Szemle
Címkék: érdekesség, irodalom, kult, kultúra, szemle
Anthony Burgessnek eddig harminchárom munkáját tartották számon, most egy sor új munkája került elő. Az eddig publikálatlan alkotásokat házában találták meg.A kutatók most 20 eddig sehol nem publikált regényt, film- és színházi tervet találtak, köztük egy ismeretlen forgatókönyvet a Napóleon Bonapartéről, melyet a tervek szerint, Stanley Kubrick filmesített volna meg.Burgess már dolgozott együtt a rendezővel, mikor az filmre vitte a Gépnarancsot (Mechanikus Narancs címmel), mely egy tinédzser banda főnökének kegyetlen szexuális erőszakos cselekedeteit mutatja be.A film nemzetközi felháborodást váltott ki bemutatásakor, így azt nem vetítették a mozikban. Mostanra elkészült a film restaurálása, ezt a héten mutatják be a Cannes-i filmfesztiválon.A szövegkönyv is megvan, melyet még Kubrick dolgozott át. Dr. Andrew Biswell a Burgess Alapítvány igazgatója szerint ez a verzió még erőszakosabb mint a regény. Az egyik jelenetben például Alex (a főhős) kinyit egy szekrényt, mely tele van gyógyszerekkel, injekciós tűkkel és egy gyerekkoponyával.
Elolvasom »
Írta: bialkol 10:17-kor
Kategória: Hír, Szemle
Címkék: Burgess, hír, kult, kultúra
Neil Gaiman úgy, véli, hogy az ingyenes letöltések okozta kár hisztéria, mivel ő épp az ellenkezőjét tapasztalta.
Több mint két hónapja, hogy napjaink egyik legsikeresebb (és egyik leggazdagabb) írója, kreatív személyisége, Neil Gaiman az Open Rights Groupnak rövid interjút adott a kalózkodásról, s ennek egy részét közös megegyezéssel feltöltötték a YouTube-ra is. Bármilyen rövid is volt a nyilatkozat, meglehetősen nagy vihart kavart – jobbára a letöltést pártolók körében, de az elhallgatással tüntetés mellett szerencsére megszólalt a kiadói ipar néhány képviselője is.
Az internetes közzétételt közismerten pártoló Gaiman azzal keltett most feltűnést, hogy összefogottan beszélt arról, hogy (ha a korlátlan szabadságot nem is véli elfogadhatónak) miért is pártolja ő a szabad letöltést, miért nem fél a kalózkodástól, miért is tartja kívánatosnak egy elfogadható, kiegyensúlyozott állapot létrejöttét.
Írta: bialkol 17:20-kor
Kategória: Szemle
Címkék: kult, kultúra, Neil Gaiman
Valóban volt nő pápa? Atillát tényleg hármas koporsóban temették el és a Tisza medrébe? Dózsa biztosan tüzes trónon végezte? - csak néhány érdekesség abból a száz témából, amelyet Hahner Péter legújabb könyvében taglal.
A kötet immár a második a tévhitoszlatás témájában, és igen gyorsan követi az elsőt. Címe: Újabb 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod...
A gyorsaság a sikernek köszönhető. Röpke egy év elteltével követi a második kötet az első 100 történelmi tévhitet, amelyek között Hahner Péter a rómaiak karthagói "sóműsorát", Néró piromániáját, Napóleon alacsonyságát cáfolja, vagy legalábbis megkérdőjelezi.
A szerző történész, szakterülete az újkor, ám igyekszik a legszélesebb ívben kiszemelni-kiszemezni a leggyakoribb, mondhatni "legnépszerűbb" tévhiteket a gallok kakas "logójától" XIV. Lajos tisztálkodásán át Garibaldi hadvezéri kiválóságának megkérdőjelezéséig. Tudós volta nem köti kezét abban, hogy oldottan írjon, így a nagyközönségnek is élvezetes olvasmánnyal szolgál.
Ugyanakkor a történelem ínyencei - túl azon, hogy remekül tesztelhetik tudásuk - sem csalatkoznak: tömör elemző részletekkel, tudományos kameraállásból szintén láttatja, összegzi az egyes eseményeket, személyiségeket, korszakokat mindig pontosan jelölve az adott fejezetben a forrásmunkákat.
Melyekből nincs kevés. Hahner Péter több mint 250 könyvre támaszkodik, továbbá a lehető legfrissebb kutatásokra, tévhitoszlató, "korkorrektor" történészkollégái eredményeire - írja a KultúrPart.
Írta: bialkol 13:12-kor
Kategória: Hír, Szemle
Címkék: könyv, kult, kultúra
Petőfi nem csak az utcanevekben, a jobb sorsra érdemes bronzszobrokban, és a tankönyvekben van jelen: van egy élő Petőfink is. Akit a nép költ. Akit amatőrök vagy profi művészek, grafikusok és graffitisek támasztanak fel újra és újra.
Immáron egy éve bombázza a Kultúrpart rezidens kurátora az olvasót a kortársak és klasszikusok tömkelegével, azt a hiú reményt táplálva, hogy virtuális galériájától kedvet kapnak a látogatók az igazi galériák látogatásához is. Most azonban valami olyan csemegével állt elő az Ünnep tiszteletére, melynek csak néhány darabja függ vasszögön téglafalra akasztva, a többsége csak a kibertérben található meg.
Írta: bialkol 10:10-kor
Kategória: Szemle
Címkék: kult, kultúra
Charles Bukowskit nem lehet szeretni. Charles Bukowskit lehet nem szeretni. Charles Bukowskit nem lehet nem szeretni. Ez egy lehetséges sorrend. Írásai eszköztelenek, és írásaival szemben eszköztelen mindenféle irodalom vagy irodalmi törekvés, irányzat, elmélet. Egyetlen hangszere van: önmaga. Egy szétvert és eleve félrehangolt versenyzongora. Egy „meggyalázott” Bösendorfer. Méltóságteljes és tekintélyt parancsoló, ugyanakkor szívszorító és szánalomra méltó.Bukowskit olvasni olyan, mint – a kriminalisztika és a bűnügyi regények tanúsága szerint – amikor egy irányíthatatlan éjszakán megkéselik az embert. Vagy – közelibb példával élve – amikor mélyhűtőből elővett vodkát iszunk. Nem érezni a „szúrást”. Nem rögtön. Egy ideig nincs fájdalom. De aztán, óriási hullámban, beüt.William Butler Yeats a The Celtic Twilight 1893-as kiadásának előszavában azt írja, hogy a művészet nem más, mint az emlékezet és a remény édesgyermeke.És hogy lakhelyét távol tartja a kietlen mezőktől, ahol az emberek szárítják ruhájukat kihegyezett karókon, amelyek a – mégoly hétköznapi és apró – háborúk lobogói is egyúttal. Bukowski világában – a Forró vízi zene 1983-ban, kilencven évvel Yeats említett könyve után jelent meg, az óceán túloldalán – a remény már az emlékezet része. Ez így nem teljesen pontos. Az emlékezet felzabálta a reményt, és meg (fel) is emésztette. Még a szervezetben van, de valójában már nem létezik. Bélsár. És közben száradó gatyák harci lobogói alatt menetelünk – vagy inkább tántorgunk – kocsmától hálószobáig.A Cartaphilus vállalkozása, a Bukowskiéletmű megjelentetése felbecsülhetetlen jelentőséggel bír. Pritz Péternél alkalmasabb fordítót pedig elképzelni sem lehetne. A Forró vízi zene hangja – és tematikája – ugyanaz, mint bármelyik Bukowski könyvé. Kisember egy kisvilágban, üres, szürke, hatalmas ég alatt. Kemény, szikár, kilátástalan. Folyamatosan az az olvasó érzése, hogy a szöveg – ez esetben a novellák – sehonnan sehová (nem) tart. Közben pedig az egészet olyan egyedi, már-már romantikába hajló líraiság hatja át, amelynek végső összhangzata mégis a szeretet maga.Bukowski keresetlen: „ – Jorg – kérdezte a nő –, mihez kezdek majd, ha meghalsz?– Eszel, alszol, baszol, pisálsz, szarsz, öltözködsz, járkálsz le-föl, és hisztizel.”Cikk folytatása.
Írta: bialkol 11:01-kor
Kategória: Hír, Szemle
Címkék: könyv, kult, kultúra, szemle
A Voynich-kézirat egy misztikus, eddig megfejtetlen, képekkel teletűzdelt könyv, aminek jelentését mai napig nem sikerült egyértelműen kideríteni.
Valószínűleg 1450 és 1520 között íródott. A Voynich-kéziratot több amatőr és profi kriptográfus, azaz titkosírás szakértő is megpróbálta már értelmezni, eddig sikertelenül. Már a II. világháború elit amerikai és brit kriptográfusainak figyelmét is felkeltette, ám ők sem jutottak tovább az első mondatnál.
A könyv látvány és a – feltételezett - tartalom tekintetében is egyedülálló. Ha esetleg kiderülne róla, hogy csak egy ügyes hamisító műve, és a tartalma az égvilágon semmit sem jelent, akkor is a korai könyvírás egyik legcsodálatosabb példájának tekinthető. Akár egy valódi nyelven íródott, akár kódnyelven, esetleg egy teljesen értelmetlen szöveggel van dolgunk, a szöveg hangzása és látványa vitathatatlanul lenyűgöző.
A könyv külön részekre oszlik. Az utolsó rész kivételével minden fejezet tartalmaz legalább egy illusztrációt. A hat fejezet a gyógyfüvek, csillagászat, biológia, kozmológia és a gyógyszerészet témakörét öleli föl. A hatodik, Receptek című fejezetben több kisebb, virág vagy csillag jellel jelölt bekezdés található.
A mai becslések szerint a könyv eredetileg 272 lapból áll, ám ma már csak 240 pergamenlap marad meg. Az oldalak számozása hiányos, néhány lapon pedig nem is található sorszám. Ebből arra következtetnek, hogy a könyv már Voynich-hoz kerülésekor is hiányos állapotban volt. A betűket és a képek körvonalait pennával rajzolták meg, az illusztrációkat pedig színezett tintával festették ki. Az pedig már bizonyos, hogy a könyv lapjait az idők során egyszer átrendezték.
Elolvasom »
Írta: bialkol 14:12-kor
Kategória: Hír, Szemle
Címkék: érdekesség, hír, kult, kultúra
A kereszt szörnyen súlyos gombja
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az ORFI. A magyar egészségügy egykori élkórházából úgy lett kettő, hogy a pár taggal és nyolcvanon fölötti átlagéletkorral bíró Istenes Szent János Betegápoló Rendnek sok önkéntes és miniszteriális segítője kezdett lenni a rendszerváltás hajnalán.
Erről a harcról, s végső soron az eredménytelen és értelmetlenül tipikus magyar küzdelemről szól Pünkösti Árpád új könyve, A kereszt gombja. A cím annak az alapító okiratnak a helyét jelzi, amelyet a magyarországi irgalmasrend 1902-ben a torony gombjába zárattatott.
A cikk írója: Rab László
Apám hitte
Az 1945 júliusában huszonöt esztendős Gárdos Miklós és a tizennyolc éves Reich Lili a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélője. A svédországi Lärbro falucska kórházbarakkjában lábadozó, huszonhatról negyvenhét kilogrammra föltáplált, tüdőbeteg férfiúnak hat hónapot ad dr. Lindholm. Azonban „Apámat ez idő tájt fontosabb kérdések foglalkoztatták, mint az élete” – így a fiú. Az orvostudomány halálraítéltje a diagnózis után két nappal fordult a Svédországi Menekültek Nyilvántartó Hivatalához: küldjék meg számára mindazon, hazai rehabilitációs táborokban ápolt, legföljebb harmincéves lányok asszonyok nevét, címét, akik Debrecenben és környékén születtek. A stikában füstölő, magát újságíró-költőnek mondó, elvetemült grafomán hamarosan 117 borítékra nyalja föl a bélyeget. Vezérelve: egyedül a kihagyást bünteti az Úr. Ceruzával írt, gyöngybetűs (egyen)sorait mintha indigóval másolta volna; csupán a megszólítás és a címzés más. Tizennyolcan érdemesítik válaszra. A veserohammal az eksjői katonakórházba szállított Reich Lili fásultan, puszta unaloműzésből, polgári jó modortól hajtva ragadott tollat.
A cikk írója: Horeczky Krisztina
Engedetlenség
Mintha megkettőzné magát az ortodox zsidó háttérből származó elbeszélő, és eljátszaná a két lehetséges életutat, melyek közül választhatott. Regényének két főszereplője közül az egyik, Ronit, nem csupán szexuális orientációja, hanem az ortodoxia elutasítása miatt, kilép a londoni vallásos városnegyed, Hendon világából és New Yorkig menekül, míg Esti éli tovább az ortodox zsidó lányok megszokott életét.
A biszexualitás a regényben a személyes identitásvállalás egyik aspektusa, miként a zsidóság is – szemközt a személyen kívüli világ(ok) által elvárt magatartásformákkal, lett légyen szó ortodox zsidó közösségről vagy munkamániás, tömegkultúrába, felszínes viszonyokba, csömörbe torkolló, New York-i yuppie-létről. S könnyen lehet, hogy a két nemhez vonzódás –mely az elérhető információk szerint nem autobiografikus elem a regényben – önmagán túl a kettős identitás jelképeként is dekódolható a szövegben.
A cikk írója: Szántó T. Gábor
Írta: bialkol 10:58-kor
Kategória: Szemle
Címkék: ajánló, könyv, kult, kultúra, szemle
A polgárság búcsújaAz olvasó kicsit szkeptikus egy olyan korban, amikor boldog-boldogtalan családregényt ír. Amikor a kiadók ontják a műfaj jobb-rosszabb darabjait, hiszen ők is tudják, mi is tudjuk: a nagybetűs, évszámokkal terhes, így emészthetetlen történelmet mégis csak az egyéni sorsok hozzák közel. A család az az irodalmi egység, ami még íróilag átlátható, a szövegfolyam nem igényel különösebb formát, találékonyságot: az idő csak hömpölyög a generációkon át.Alexander Waughn könyve szerencsére nem idetartozik. Talán azért sem, mert műve nem regény, hanem monográfia. Annak is rendhagyó, mert nem egyetlen embert, hanem egy családot, s velük egy egész korszakot vesz górcső alá. A XX. századot leginkább meghatározó eszmékről mesél, tévutakról és viszonylagos békéről. Művészetről és művészetellenességről. Emberről és embertelenségről. Vagyis, hogy immár teljessé váljon az ördögi kör: regény a javából. Ám mindezt nem fárasztó irodalmiassággal bontja ki, nem erőlködik a mondatokon, nem keres erőltetett stílusjegyeket, hanem szárazon, alaposan dokumentálódva mondja a magáét. Már-már szenvtelenül. És láss csodát: az adathalmazban indázó történet olyan intenzitással elevenedik meg, hogy az első oldalak után letehetetlenné válik.A cikk írója: Papp Sándor ZsigmondEgy kapcsolat történeteA híres nőcsábászt „csapodár életében e városhoz fűzte az egyetlen tartós kötelék”. Velencét tehát – fortes fortune adiuvat – magától Casanovától kellene elhódítani ahhoz, hogy másként lehessen önmaga, és így, esetleg, a miénk: nála kellene (kellett volna) rafináltabban bejárni, tehetségesebben ígérgetni és izgatóbban hazudozni neki, arcpirítóbban hencegni róla.Az Atlantisz kiadó Világváros című kiváló sorozatának új, Kafka Prágájára következő, Kovács Ilona által nagy érzékenységgel összeállított kötete „Giacomo Casanova emlékiratain, kalandjain keresztül mutatja be a XVIII. századi Velencét, azt a várost, amely a világ színházi fővárosa, meghatározó kulturális centruma volt”. Ahol „egymásba ért a zárdák, karneválok, kéjlakok és kaszinók világa”. Ráadásul a házigazda szövegeit ezúttal „más (…) szerzők velencei feljegyzései egészítik ki, köztük Montesquieu, Goldoni, Lorenzo de Ponte vagy Goethe apjának visszaemlékezései”. Mi több, végrevalahára azt is megtudhatjuk, hogy „mit gondoltak a prostituáltak Rousseau-ról”.A cikk írója: Kemenes Tamás
Elolvasom »
Írta: bialkol 13:37-kor
Kategória: Szemle
Címkék: ajánló, könyv, kult, kultúra, szemle
A fekete anatómiája
Az utóbbi bő tíz évben számos biztató jel mutatott arra, hogy a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású irodalmi csoportosulása, a francia alapítású OuLiPo (Ouvroirs de Littérature Potentielle, A Lehetséges Irodalom Műhelyei) céljai és eszméi, de főleg az idetartozó alkotók és műveik valamelyest ismertté váljanak hazánkban is. A mások mellett Raymond Queneau által 1960-ban létrehozott, mindmáig működő alkotóműhely elsősorban a természettudományok egzakt szabályai segítségével, illetve azok mintájára szisztematikus munkával igyekszik kiaknázni az irodalom eddig feltáratlan lehetőségeit, egyfajta matematizált poétikát létrehozva.
A cikk írója: K. Kabai Lóránt
A Kancellár nem ír memoárt
Schmidt nem úgy fogja a tollat, mint volt, vagy jelenbeli kollégái, nem arról ír, hogy mikor mi történt vele, mit csinált és ellenfelei miért voltak hülyék. Amit ő ír, az a jövőre vonatkozik – bár múlt időből mutat képsorokat: tanulságokat keres. Például milyen Európa-politika volt fontos –most ismét ez lett az égető kérdés: bővítsünk-e vagy hozzuk rendbe azt, ami van?; hogyan alakult Amerika és Európa viszonya – mert most ismét változik ez a kapcsolat (l. az amerikai nyomást a dollár–euró viszonyt illetően vagy akár a németek afganisztáni szerepvállalását tekintve).
A cikk írója: Almási Miklós
A Gresham a helyén
Egy kis művészetszociológia: Diener-Dénes Rudolf tizenhárom éves korától magára volt utalva, volt nyomdász, fényképész és paszományosinas. Tanulmányait is ennek megfelelően végezte, illetve hol végezte, hol abbahagyta. Huszonnégyben ugyan Párizsba utazott, és ott élt hét esztendeig, de monográfusa szerint összesen két képet rendeltek tőle ez alatt a hét esztendő alatt. Harmincegyben hazajött, harminchétben sikeres kiállítása nyílik, elismerő sajtóvisszhang, majd egy másfajta sajtó harmincnyolcban lezsidózza, leszabadkőművesezi. Negyvennégyben ennek megfelelően elviszik, megszökik, gettóba kerül. Az első magyar képzőművészeti kiállításra Boldog családot, a másodikra, ötvenegyben Tájképet fest; ennek ellenére ötvenkettőben leburzsoázzák és ledekadensezik.
A cikk írója: Rózsa Gyula
Írta: bialkol 11:25-kor
Kategória: Szemle
Címkék: kult, kultúra, szemle
Életének nyolc és fél évéről számol be meglehetős szakértelemmel a most 24 éves hölgy, aki Wolfgang Priklopil pinceodújában serdült fel. Az, hogy elrablását túlélte és kiszabadult, több mint csoda.
Az énregényben egy minden apróságot megfigyelő, rémült tinédzser áll szemben a kiszámíthatatlan pszichopatával, Hitler Mein Kampfjának rajongójával. Aki arra készül, hogy kitörli a gyerek emlékezetéből a szüleit, a családját. Ennek érdekében veri, megalázza a gyereket, évek múltával keményen dolgoztatja, s magával viszi az ágyába is. Mindvégig tudatosítja, ha egyetlen lépést tesz a szabadulás irányába, nyomban megöli. Nincs már családod, mondja a súlyosan beteg ember. "Én vagyok az apád, az anyád, a nagyid és a nővéreid. Most minden én vagyok számodra. Nincs többé múltad. Hozzám tartozol. Én teremtettelek."
Írta: bialkol 11:28-kor
Kategória: Kritika, Szemle
Címkék: könyv, kult, kultúra, Natascha Kampusch, szemle
Az árulás anatómiája
Árulás nélkül nincs kémhistória. A kémkedésnek ugyanis az árulás a lényege. S ez az izgalmas, veszedelmes és talán egyesek számára kéjes érzés átjárja ezt a műfajt is. Az adrenalin a leleplezéstől való félelemben lehet. És ezt a legjobban a kémregény élő klasszikusa, a nyolcvanéves John le Carré tudja. Az ő könyveiben szinte mindig szó van árulásról. A legutóbbi kötet magyarul a Mi emberünk címet kapta, ám, ha a nyájas olvasó elolvassa az eredeti címét, megtudja, hogy az író könyvének a Magunkfajta áruló címet adta.
John le Carré: A mi emberünk
Cikkíró: Miklós Gábor
Garnitúra
Az első köteteket meg kell írni. Pontosabban az első kötetet kell megírni. Túl kell rajta lenni, mint a bárányhimlőn. Addig minden arra/abba megy, minden egy tulajdonképpeni, kvázi első kötet része – elméletben. És ez a pillanat minél később következik be, mármint az első kötet megjelenése, annál súlyosabb a helyzetünk. Annál több a szelektálásra váró, a gyülemlő anyag, szöveg. Egyre nehezebb lesz rendet vágni közöttük, könyvvé rendezni a tisztázásra váró matériát.
Ayhan Gökhan is elérkezett ide. Az első kötetéhez. Már tapasztalt, jó pár írást jegyző költő, kritikus, tudja, miképp kell kivédeni az említett könyvek kapcsán a leggyermetegebb hibákat. Igényesen kiválasztott mottók, ajánlások vezetik finoman a címek közepette az olvasót, és a könyv végén ott a barátok és/vagy mesterek sora. Borbély Szilárd remek fülszövege szerint a könyv nyelve az „apanyelv”: a tragikusan korán eltűnő apa és az idegenség hangja szólal meg a versekben. Természetesen igaza van. Neki is igaza van. De a Fotelapa ugyanúgy az anya és a feleség könyve, szövege is.
Ayhan Gökhan: Fotelapa
Cikkíró: Mizser Attila
Öröm nézni
„Hirtelen azt kívánja, hogy bár belépne valaki a szobába, [...] akinek le lehetne írni ezt az érzést, hogy kizárólag a tekintete révén él, vagyis a tárgyak révén, amelyek ismeretlenek még, amelyeket nem lehet megnevezni, de valóságosak” – írja Semprun Az ájulás nyitányában. Keszthelyi Rezső prózaszövegeinek egyik pillére ez a betöltött űr; hogy belép egy ilyen valaki, egészen pontosan, hogy az elbeszélő lép be egy ilyes valakihez, a titokzatos H. jelű/nevű (afféle atyai) barátjához, mesteréhez, ki a 2000-ben megjelent – s egyértelműen e mű előzményének tekinthető – Önidőzőben ekképp fogalmaz: „Nos barátom, ön valahol van, és nincs senki, aki arra hivatott, hogy a jelenlétét megítélje. [...] Merő szem, csupa fül és létét ama dolgoktól kapja, amelyeken nyugszik”. A tíz évvel ezelőtti könyvben a háromból a középső fejezetet (Atyafiság és terefere) alkotta kettejük tűnődő-töprengő dialógusa; a szintén három részre tagolt Öntalálkozó már teljes terjedelmében e diskurzusé.
Keszthelyi Rezső: Öntalálkozó
Cikkíró: Dukay Nagy Ádám
„Áthelyeztek a huszadik századhoz”
„Akasszanak fel, ha értem. De akasszanak fel, ha hat-hét irodalomban, melyet nyelvtudással megközelíthetni: sok vers akad ilyen egész értelmű, ilyen mellet és elmét betöltően teljes kicsengésű.” Ignotus írta ezeket a szavakat Ady A fekete zongora című verse kapcsán, bő száz év előtt. Amikor 2001-ben –huszonegy évesen – elolvastam Térey János Paulusát, ugyanilyen érzésem volt. Káprázatos erejű, megkerülhetetlen munka, de –a szó köznapi értelmében – fogalmam sincs, hogy miről szól. „[I]nnen bizonyos értelemben nincs visszaút: a Paulust követően Térey már nem csinálhatja ugyanazt, mint eddig, egy ilyen feszítő ambíciókkal teli, öszszegző mű után a költői pálya belső súlypontjai óhatatlanul átrendeződnek” – írta Keresztesi József a könyvről. A Paulus tehát összegző mű; óriásira nőtt árnyék, amit – gondolhatnánk – nehéz lesz átlépni. Nos, átlépte.
Térey János: Protokoll
Cikkíró: Babiczky Tibor
Írta: bialkol 12:25-kor
Kategória: Szemle
Címkék: könyv, kult, kultúra, szemle
Május elején hazánkba látogat Sofi Oksanen, a több rangos irodalmi díjjal kitüntetett fiatal szerzőnő, akinek a magyar közönségnek tavaly bemutatott Tisztogatás című regénye itthon is számos elismerést kapott. A Könyvfesztiválra megjelenő Sztálin tehenei a Tisztogatást is tartalmazó trilógia első része, az írónő első könyve.
Elolvasom »
Írta: bialkol 10:04-kor
Kategória: Hír, Szemle
Címkék: hír, könyv, kult, Sofi Oksanen
"Volt idő, amikor már pusztán egy női szent nevének hallatán gyönyörűség áradt szét bennem, amikor irigyeltem a kolostorok krónikásait, megannyi kimondhatatlan hisztéria, megannyi megvilágosodás és bágyadozás bizalmasát” – írja a Bomlás kézikönyvében Emile Cioran, az „emberi faj ügyésze”. A magyarul most megjelent Könnyek és szentek nem más, mint sajátos leszámolás ezzel az időszakkal – és így persze magukkal a szentekkel, a „Tiszta Reménytelenség” talán utolsó, még komoly kihívást jelentő ellenfeleivel.
Elolvasom »
Írta: bialkol 16:29-kor
Kategória: Szemle
Címkék: kult, szemle
Nem könnyű erről a kétkötetes, igen nagy ívű vállalkozásról úgy írni, hogy egy minapi közvélemény-kutakodás kimutatta: az olvasás igencsak férfiatlan dolog. Legalábbis a mai emberek (nők? férfiak?) szemében. Mert akkor mit gondoljunk a csak olvasással összekapirgálható tudásról? Férfiatlan volna maga a műveltség is, némi jártasság életben és halálban, szerelemben és szakításban? Könnyen meglehet. Mint ahogy az is, hogy akkor valódi szerelemre vágyva el kell szakadnunk a könyvtárbélitől, és le kell tagadnunk a lopott órákat, amelyeket könyvvel, sőt (égbekiáltó!) könyvekkel töltöttünk. Melyik apa kívánna fiának bármiféle magányt a társas lét helyett?
Elolvasom »
Írta: bialkol 17:42-kor
Kategória: Szemle
Címkék: szemle
Mielőtt le akarnánk győzni ellenfeleinket, vegyük számba, hogy legalább kétezerféle opció között vagyunk kénytelenek választani. „Kik” ezek? Erőtlenség, túlzott kíváncsiság, kishitűség, határozatlanság, figyelmetlenség, hitetlenség, gőg, büszkeség, szégyen... Boldizsár Ildikó „csupán” hetven mesét vizsgált meg ahhoz, hogy a kígyózó-tekergőző ellenfélregiszter jellegzetességeit megvilágítsa.
Elolvasom »
Írta: bialkol 17:39-kor
Kategória: Szemle
Címkék: mese, szemle